🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > V > végrendelet hatálytalansága
következő 🡲

végrendelet hatálytalansága: egy érvényesen létrejött →végrendelet a törvényben taxatíve felsorolt valamely okból nem válthatja ki a végrendelkező által eredetileg kívánt joghatást. – A ~ írásbeli végrendeletek esetében mindig a végrendelkező cselekményére vezethető vissza, melyek a következők lehetnek: 1. Visszavonás. A végrendelet visszavonása bármely formában történhet, a lényeg, hogy kifejezett nyilatkozattal kerüljön rá sor. A visszavonó nyilatkozatra is a végrendelet tételére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ha az örökhagyó több végrendeletet tett és azok közül a legutolsót visszavonja, a korábbi végrendelet hatálya feléled. Visszavonással a végrendelet részben is hatálytalanná tehető. – 2. Új végrendelet tétele. Új végrendelet tételekor a korábbi végrendeletet visszavontnak kell tekinteni (hallgatólagos visszavonás). A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint csak az érvényes, új végrendelet hatálytalanítja a korábbit. A megsemmisülés csak az eredeti végrendelet vonatkozásában értendő. Nem szünteti meg tehát az írásbeli magánvégrendelet hatályát az okiratnak a végrendelkező akaratán kívül álló okból történő megsemmisülése v. eltűnése, kivéve ha ebbe az örökhagyó belenyugszik. Ha azonban a dokumentum az örökhagyó birtokában maradt, de nem kerül elő, az ellenkező bizonyításáig azt kell feltételezni, hogy az örökhagyó azt megsemmisítette. – 3. Visszavétel. A közjegyzőnél letett magánvégrendelet hatályát veszti, ha azt a végrendelkező visszaveszi, kivéve, ha a letett irat az írásbeli magánvégrendelet kellékeinek egyébként is megfelel. A visszavételről a közjegyző feljegyzést készít, amelyet a végrendelet letétbe helyezéséről szóló jegyzőkönyvre vezet rá. – 4. Időmúlás. A szóbeli végrendelet hatályát veszti, ha az örökhagyó a szóbeli végrendelkezés feltételéül szolgáló helyzet megszűnése után megszakítás nélkül legalább 3 hónapon át nehézség nélkül alkothatott volna más alakban végrendeletet. – Jogi következményei alapján a ~a teljes mértékben megegyezik a végrendelet érvénytelenségével, vagyis e jogi tényre csak az érdekelt személy hivatkozhat és a hatálytalanság megállapítására vonatkozó igény nem évül el. – A végrendeleti örökös ill. hagyományos a végrendelet érvénytelenségének v. hatálytalanságának jogerős megállapításával elveszíti jogát az örökséghez ill. hagyományhoz. Álörökös lesz, míg a végrendelet sikeres megtámadója örökössé (v. hagyományossá) nem válik, v. jogerősen megállapítást nyer, hogy a megtámadás sikertelen.

A valódi örökös követelheti a nála lévo hagyatéki tárgy kiadását. Az álörökös, mint jogalap nélküli birtokos, addig tekinthető jóhiszeműnek, ameddig hagyatékátadó végzés alapján tartja magánál a vagyontárgyat. Ezen idő alatt nem felelős a hasznokért és a károkért, követelheti hasznokkal nem fedezett hasznos költségei megtérítését. – A végrendelet érvénytelenségére, illetőleg hatálytalanságára csak az hivatkozhat, aki az érvénytelenség, illetőleg a hatálytalanság megállapítása esetében maga örököl v. tehertől mentesül. Abban az esetben, ha az örökhagyó több végrendeletet készített, mindig a legutolsó a hatályos. Mivel a tulajdonjogi igények nem évülnek el, ezért a jogosult a végrendelet megtámadására vonatkozó igényét bármikor érvényesítheti. Ezen igény érvényesítésére már a hagyatéki eljárásban is sor kerülhet. – Ha a végrendelet több rendelkezése közül valamelyik érvénytelen v. hatálytalan, ez a többi rendelkezés érvényességét, illetőleg hatályosságát nem érinti. E törvényi rendelkezéstől jogszabály sem rendelkezhet eltérően. Az egyes rendelkezéseket érintő érvénytelenségi v. hatálytalansági ok csak akkor hat ki az egész végrendeletre, ha maga az örökhagyó rendelkezik így. V. G.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.